Külföldi Továbbtanulás

BLOG


Nottingham, a felsőoktatás (és a kocsmák) fellegvára

2016. február 25. 19:00 - Kovács Márton

Az érkezés-zuhany-kipakolás szentháromság után végre a várva várt sörömhöz is sikerült eljutnom: az egyetem képviselőivel egy kellemes hamburgerezőben ültünk le vacsorázni, itt beszéltük meg a következő napra várható programokat. Az étkezésen az iskola négy alkalmazottján kívül két diák is részt vett, így tőlük is tudtunk érdeklődni a suliról – a véleményüket persze csak félig-meddig fogadtuk el, nem véletlen pont őket küldték erre a vacsorára :-)

Másnap reggel korán keltünk, hiszen rengeteg látnivaló állt előttünk: városi egyetemként az intézmény szakágai külön létesítményekben működnek, így sok épületet kellett körbejárnunk. Elsőként a jogi karral kezdtünk. Az első dolog amit itt megláttunk, az intézmény Legal Advice Center-e volt.

img_20150521_093702.jpg

A joghallgatóknak a tanulmányi idejükben kötelezően itt kell tölteniük heti pár órát, hogy a betérőket díjmentesen hasznos tanácsokkal lássák el, és e közben is tanuljanak. Azt hiszem, valahogy így néz ki a gyakorlati alapú oktatás :-)

És hogy hol is tanulnak a diákok a tárgyalni? Természetesen az egyetem bíróságán..

img_20150521_093212.jpg

 Miután összeszedtük az állunkat a földről, egy kis terembe kísértek minket, hogy meghallgassunk pár alapvető információt a városról és az iskoláról. A településen összesen 260,000 ember él, közülük nagyságrendileg 60,000 a diák. A város méretének arányaiban az Egyesült Királyságon belül itt van a legtöbb bár és étterem, illetve rengeteg bolt, divatüzlet is megtalálható is. Ez nem csak a szórakozás, hanem a diákmunka szempontjából is kiemelkedően fontos, a hallgatók átlagosan nagyjából 7 GBP/óra díjazással dolgoznak. A diákmunkák másik fő irányvonala a divat, Nottingham híres a szövéséről, csipkéiről is. Éppen ezért meglátogattuk az „art” campust is.

Az iskolában rengetegen tanulnak csipkét verni, varrni, szőni és fonni, klasszikus szövőszékeken és a legmodernebb berendezéseken egyaránt. Az oktatás abszolút gyakorlati alapú, mindenki megtanulja a masinák használatát, és projektek keretein belül saját ruhákat tervez. Ezeket a ruhákat a nottinghami divatbemutatókon rendszeresen bemutatják, ahol az iparág apraja-nagyja felvonul és megtekinti a munkákat. A diákok a viseletek mellé elhelyezik a saját névjegyeiket is, így rendszeresen kapnak munkaajánlatokat is. Ottjártunkkor éppen egy bemutatót kezdtek berendezni a diákok, így igen nagy volt a sürgés-forgás.

 img_20150521_111246.jpgimg_20150521_121031.jpg 

Szintén ezen a karon található az intézmény filmes stúdiója is, ahol a suli saját televíziós adását is készítik. Vadi új kamerákkal, az iparági szabványnak megfelelő berendezésekkel.

Mint az a következő előadásokból kiderült, az elképesztő felszereltség nem a véletlen műve: az elmúlt években az intézmény összesen 350 millió angol font befektetést eszközölt. Ezért van például az ebédlőből üvegfalon át nézhető mászófaluk, illetve ezért folyhat az oktatás gyönyörű, műemlék jellegű épületekben. Egy kép többet mond ezer szónál, ezért most ide szúrok kettőt is :-)

 img_20150521_114953.jpg

img_20150521_131656.jpg 

Az épület bejárása után átmentünk a Nottinghamtől nagyjából 20 percre fekvő Clifton campusba. Az egész épületegyüttes új, a diákok itt a University of South Wales-hez hasonlóan egy diáktelepülésen lakhatnak, közvetlenül a kollégium mellett járhatnak iskolába. Itt a sporttudományi kar (az iskola egyik legfontosabb része, rengeteg a sportoló), a helyi CSI szak (LINK!!), illetve a biológiai jellegű képzések kaptak helyet.

A labort szintén megtekintettük. Belépés előtt a professzorasszony megemlítette, hogy bent élő baktériumokkal is foglalkoznak, így fel kell tennie egy kényes kérdést: van-e közülünk valaki, aki terhes?

He-he… A kilenc fős csapatból egyedüli fiúként én biztos voltam a válaszomban, a hölgyek láthatóan kicsit kevésbé :-) Végül némi hezitálás és a kockázatok megvitatása után speciális öltözetben és védőszemüvegben mindenki bejött.

 img_20150521_140001.jpg

A létesítményen belül higiéniás okokból nem fotózhattunk, így csak ezt az egy képet tudtam lőni ablakon keresztül. Az ide betérőknek kifelé-befelé is fertőtlenítésen kell átesniük, gyakorlatilag semmit sem vihetnek az épületbe. Jegyzetelni táblagépeken tudnak, amiket időnként úgyszintén cserélnek, nehogy a rájuk tapadó kosz torzíthasson valamilyen eredményt. Ugyan kicsit meg voltunk illetődve (elkapjuk a T vírust, holnapra mindannyian zombik leszünk, stb) de végül ezen is túlestünk, a bőséges bemutató után mosolyogva hagytuk el az épületet.

Jövő héten a rovat utolsó tagjával, A Birmingham City Universityvel folytatom az írást. Addig is egy kis fejtörő:

img_20150521_142008.jpg

Mi látható a képen?

 

Válasz a következő postban! :-)

 

Nottinghamben tanulnál? Szeretnél a divatiparban elhelyezkedni? Esetleg más kérdésed lenne? Olvasgasd a StudyGuide oldalát, írj e-mailt az info@studyguide.eu címre, avagy egyeztess velem időpontot személyes konzultációra a +36-30-510-98-04 számon!

Üdv,

Kovács Márton

 

komment

Irány Cardiff!

2016. február 18. 15:20 - Kovács Márton

 

A Treforestben elhelyezkedő campus bemutatását követően  Cardiffba mentünk át. Maga az út autóval fél óra sem volt, vonattal állítólag még gyorsabban, maximum 25 perc alatt be lehet jutni a nagyvárosba. Ez egy teljesen más világ: míg Treforest egy apró falu, melynek lakosságát leginkább az egyetemisták teszik ki, Cardiff a régió legnagyobb városa saját kikötővel, számtalan plázával, igazi nagyvárosi élettel. A település légköre barátságos, a megélhetés valamivel olcsóbb mint a legtöbb angliai településen, valamint munkát is bőven lehet itt találni. A belvárosban található klasszikus épületek pedig eszméletlen jól néznek ki:

img_20150520_163808.jpg 

Míg Treforest első sorban a mérnöki karok fellegvára, itt a művészeti szakok a dominánsak. A művészetet pedig igen tágan kell értelmezni. Nem csak színészeket és zenészeket, de színpadrendezőket, hangtechnikusokat, filmproducereket, animációs szakembereket és profi fotósokat is képeznek. Meglepődtünk a zenészek számtalan ministúdióján, elképedtünk a filmesek profi berendezésétől, de rám személy szerint a legnagyobb hatást a hangmérnökök felszerelése tette. Mindamellett, hogy a legmodernebb ipari berendezéseket is használják, az iskola birtokában van egy 1970-es évekbeli  teljes stúdiófelszerelés, amin többek közt Elton John felvételei is készültek. Kvázi felbecsülhetetlen értékű muzeális darab, amit a tulajdonosa ajándékozott az intézménynek. A diákok így a zenefelvétel múltjáról is sokat tanulhatnak.

kepmix.jpg

Wales külön érdekessége, hogy az angol mellett mindenhol használják a kihalófélben levő, angolhoz egyáltalán nem hasonlító walesi nyelvet is, illetve a megőrzése érdekében díjmentes kurzusokat tartanak minden, az országban élő ember számára. Az összes üzletre, útszéli táblára, hivatalra kötelezően ki kell írni az információkat walesiül is. Ez is ráerősített a benyomásomra, miszerint a walesi egy kicsi, ámde roppant összetartó, erős nemzettudattal rendelkező nép. Megijedni nem kell tőlük, mosolygósak és szívesen látják a külföldieket is. A nyelv maga nagyon fura, számomra szinte minden szó úgy néz ki, mintha egy deathmetal banda neve lenne.

img_20150520_135629.jpg

A város másik nagy érdekessége, hogy kifejezetten olcsó. Ugyan az egyetemi diákszállások itt is kifejezetten drágák, de a városban számtalan olcsó opciót lehet találni erre is. Sajnos kikapcsolódásra nem volt időnk, így a helyi éjszakai életről nem tudok beszámolni, de áthaladtunk az iskola bárján, így az ottani árakról sikerült lőnöm egy képet.

img_20150520_140035.jpg

Az előadások és a túravezetés végére jól esett volna egy korsó finom Erdinger, de erre már nem volt időnk. Előttünk állt egy közel három órás út, amelynek a végén megérkezünk az utolsó előtti célállomásunkra, Nottinghambe. Talán a Nottingham Trent University tetszett a legjobban az összes intézmény közül, így már alig várom, hogy arról is írhassak pár sort :-)

Megtetszett Cardiff? Közel áll a szívedhez a zene? Esetleg pont a lényeget nem írtam le? Olvasgasd a StudyGuide oldalát, írj e-mailt az info@studyguide.eu címre, avagy egyeztess velem időpontot személyes konzultációra a +36-30-510-98-04 számon!

Üdv,

Kovács Márton

 

 

komment

Túra az Egyesült Királyságban – Első nap – Chichester  

2015. október 12. 19:20 - Kovács Márton

 

Az első nap sosem könnyű, főleg ha az embernek kora reggeli gépre van jegye. Az enyém valamikor reggel 6 táján indult. Szokásos esti stressz, mit felejtettem el, vigyek-e borotvát, kell-e papucs, miért nem tanultam meg ennyi idősen inget hajtogatni, satöbbi. Aztán a rossz beidegződés miatt elalvás éjfél után, kelés hajnal 4 előtt, hogy időben a reptéren lehessek. Ó, az a csodás reptéri biztonsági szolgálat! Jegy megmutat, cipő le, zakó le, öv le, zsebeket ki. Táskából a laptopot kivenni, külön tenni, aztán persze visszatenni, hiszen csak egy kézipoggyász engedélyezett. Aztán bemutatni a jegyet még egyszer. És még egyszer..

Az úton már kellemes izgalom fogott el, így hamar elment az idő. Leszállás után rossz kisgyerekként kapcsoltam be a mobiltelefonom a földi vontatás közben. Ezzel kapcsolatban rögtön meglepetés ért: a szokásos hálózati üdvözlőüzenetek mellett már várt egy sms is, amiben Katrin (az észt kollegina) sietésre biztatott. Amint leszálltam a gépről és beálltam az útlevél ellenőrzéshez, újból éreztem a vibrációt az erőben, valamint a nadrágom zsebében is: „Hi Marton, please try to thrust the queue and be as fast as possible! There is a traffic jam on the M25 so we have to start ASAP! I am currently parking illegally in front of the main door of the airport!” Nyers magyar fordításban ez valahogy így hangzik: „Helló Márton, kérlek próbálj tolakodni és gyere amint tudsz! Dugó van az M25-ön, úgyhogy rögtön indulnunk kell! Épp illegálisan parkolok a reptér főbejárata előtt!”

Siettem ahogy tudtam. Egy szép új Vauxhall hátsó ülésére pattantam be, aminek még az ajtaját sem tudtam becsukni, máris csikorgó kerekekkel indult. A reptéri parkoló sietős elhagyása után egy picit csillapodott a hangulat, így már nyugodtan be tudtam mutatkozni az autóban ülő 4 kolleginának.

Nagyjából két és fél óra múltán megérkeztünk az ország legkisebb egyetemének otthont adó városába, Chichesterbe. Ugyan zsibbadó fenékkel kászálódtunk ki a kocsiból, de a látvány rögtön megragadott: az egyetem legtöbb épülete inkább tűnt többszáz éves apátságnak, mint oktatási intézménynek. A főépületbe érve rögtön egyértelművé vált az iskola egyik legnagyobb erénye: a tanárok és a diákok közvetlen kapcsolata. Szemmel látható volt, hogy mindenki ismer mindenkit, és ez egy roppant barátságos jelleget kölcsönzött az alig 5000 diákot számláló iskolának.

img_20150518_131437.jpg

Az intézmény első sorban alkotókat képez, a programok nagy része a filmművészet, színészet, zene, tánc, illetve a szépművészet köré csoportosul. Ugyan könyvelést és más üzleti szakokat is tanítanak, de ez az iskola egyszerűen nem erről szól. Folyamatosan hangsúlyozták, hogy mennyire fontosnak érzik, hogy a felvett diák igazán ide való legyen. Szeretik az önálló ötleteket, az igazi, különc művészeket, ahogyan azok is szeretnek ide járni.

img_20150518_122102.jpg 

A felszereltségben nem ismernek tréfát, a zenészeknek saját koncerttermek, a filmeseknek nyolc felszerelt vágószoba áll a rendelkezésére. Ezekben a szobákban a tanulók számítógépként vadonat új Mac Pro-kat használhatnak, amikből a legolcsóbb is bőven egymillió forint felett van. Persze rossz is lenne többet várni egy-egy vágási, avagy 3D renderelési feladatra a szükségesnél, így ez teljesen érthető :-) Az intézmény váróterületein úgyszintén Apple gépek dolgoztak, amiket bármelyik tanár vagy diák díjmentesen igénybe vehet.

A filmművészeti kar bemutatása után beültünk egy drámaórára, megnéztük a sport science épületét, pár tánctermet, végül pedig a szépművészeti épületben kötöttünk ki. Itt nem csak a tantermeket, a festő és szobrászműhelyeket néztük meg, hanem az iskola kiállítását is. Egy teljes épületet szenteltek ugyanis a diákok műveinek, amik között voltak festmények, szobrok, sziloplaszt-képek (nekem sem jutott volna eszembe, de tényleg, megtekinthető a galériában), illetve egy videosorozat arról, ahogy egy lány a legkülönbözőbb módokon kínozza magát: piros festéket folyat ki a szájából, beragasztja a száját, illetve hajevéssel öklendezteti magát. Ez utóbbi performanszt 6-8 falra rögzített lapostévé mutatta pár másodperces kisvideók formájában. Célja, hogy felhívja a figyelmet az elmaradott országokban uralkodó férfi elnyomásra, illetve a női szólásszabadság hiányára. Egy másik hölgy meztelenre vetkőzve hempergőzött fekete festékbe, majd egy fal mellett táncolva, a testével festette össze azt. Ezt már meg sem próbálták megmagyarázni. Mondtam, Chichester a kicsit különc művészek hazája J  A lehetőségek tárháza azonban végtelen, volt aki saját mini mozitermet készített filmes-rajzos munkája bemutatásához,  más bekötött, véres sérüléseket mutatott be szobrok formájában. Az egész tárlatvezetést a kar egyik vezető tanára, Steve McDade tartotta. Hihetetlen beleéléssel beszélt minden művész munkájáról, így a bemutató lenyűgöző, ugyanakkor rendkívül megterhelő volt. Érdemes az egész galériát megnézni, vannak még bőven érdekességek.

 img_20150518_150151.jpg

A művészeti kar után útnak indultunk Southampton felé, a nem egész egy órás úton végig a napi tapasztalatokról, legfőképp a lenyűgöző kiállításról beszélve. Gyorsan lecuccoltunk a hotelszobáinkban, aztán egy laza sétával eljutottunk a The Dancing Man Brevery -be, ahol a University of Southampton képviselői vártak minket. Bemutatkozással, finom vacsorával, egy-két sörrel és egy informatív beszélgetéssel zártuk az estét.

 

Többre vagy kíváncsi Chichesterrel kapcsolatban? Érdekelnek a művészeti képzések? Ebben az esetben olvasgasd a StudyGuide oldalát, írj e-mailt az info@studyguide.eu címre, avagy egyeztess velem időpontot személyes konzultációra a +36-30-510-98-04 számon!

Üdv,

Kovács Márton

komment

Minden kezdet nehéz,

2015. szeptember 10. 11:09 - Kovács Márton

így van ez a blogolással is. Az ember feje tele van információkkal, érdekességekkel, tudnivalókkal, mégsem tudja, hogyan is kezdhetné a történetet. Azt hiszem, legegyszerűbb lesz, ha röviden bemutatkozom. Kovács Márton vagyok, 24 éves. Szeretem a szép órákat, a különleges autókat, ételeket és italokat, enyhe kütyübuzériában szenvedek. Imádom a munkám: résztulajdonosként, valamint tanácsadóként tevékenykedem az ország egyik legnagyobb portfólióval rendelkező felsőoktatási ügynökségénél, a StudyGuide-nál. Az itt elért sikerekről, kudarcokról, tapasztalatokról fog szólni ez a blog. Na meg persze egy kicsit a kollégákról és rólam is.


Az egész történet nagyjából 4 éve kezdődött: két cimborám, Feri és Marci kevés információval, de annál nagyobb lelkesedéssel elindultak, hogy meghódítsák világot, és a dániai Aalborgban kezdjék meg a felsőoktatásukat a University College of Northern Denmark-on. A kezdet számukra is nehéz volt: mivel segítséget nem kaptak, a tanulás mellett mindent maguknak kellett kijárniuk. Heteken keresztül szenvedtek a hivatalos ügyek elintézésével, és biztosított szállásuk nem lévén, több mint egy hónapig éltek egy nagyjából 12 négyzetméteres mobile home-ban. Négyen. A közös fürdő és wc az udvaron, egy külön épületben állt, ami a Bahamákon akár mókás is lehet, de Dániában, 10 fok alatti hőmérsékletben, szinte folyamatos, erős szélben annyira azért nem jó vicc.

A lelkesedés végül minden akadályt legyőzött, Feri pár hónappal később mosolyogva, az iskola nagyköveteként tért haza és számolt be az élményeiről, tavaszi látogatása alkalmával pedig már arról mesélt, hogy az intézmény még több diákot szeretne Magyarországról, ő pedig vállalkozást alapítana erre. Rengeteg meló, hatalmas bizonytalanság, az első két évben garantáltan semmi fizetés. Természetesen muszáj volt belevágnom.

Az alapkoncepció egyszerű volt: Marci (akivel a vezetéknevünk is egyezik, ez is megér majd egy külön postot) felel az intézményi kapcsolatokért, Feri a marketingért, én pedig az értékesítésért. Ez a valóságban annyit tesz, hogy igyekszem folyamatosan tanulni a partnerintézményeinkről, időnként ellátogatok hozzájuk, rendszeresen előadásokat tartok magyarországi iskolákban, rendezvényeken, valamint díjmentes, személyes konzultációkat tartok az érdeklődő diákoknak. A dolog lényege, hogy minél többet tudjunk segíteni a külföldi felsőoktatásra készülőknek.

studyguideintezmenyek1.JPG

A kezdeti egy iskola után két évvel már hat, nem sokkal később pedig – egy nemzetközi megállapodás keretein belül – több mint ötven iskolával álltunk kapcsolatban, jelenleg nagyjából 5000 képzést promotálva. Természetesen nem ismerek minden képzést, ahogyan személyesen (még) nem is látogattam meg az összes partnerintézményt, így elsősorban azokról beszélek a diákoknak, amelyikekről személyes tapasztalatom is van. Ha más helyszínekhez ragaszkodtok, én is segítséget kérek egy kollégától, aki már járt a területen. Mindenben tehát nem tudok segíteni, de sok mindenben igen. Hogy megtudd, pontosan miben, olvasgasd a GYIK menüpontot!

Nemsokára egy izgalmasabb témával jelentkeztem, addig is olvasgasd a GYIK -et, a StudyGuide vagy a SCEDA oldalát, írj e-mailt az info@studyguide.eu címre, avagy egyeztess velem időpontot személyes konzultációra a +36-30-510-98-04 számon!

Üdv,

Kovács Márton

komment