Külföldi Továbbtanulás

BLOG


Meglévő karrierrel külföldre: interview Márton Kristóffal és Márton-Kovács Szabina Alexandrával

2018. november 05. 10:46 - Kovács Márton

Márton Kristóf és Márton-Kovács Szabina Alexandra házastársakként döntöttek úgy, hogy Angliában, a Birmingham City University-n folytatják a tanulmányaikat és az életüket. Ebben a cikkben a velük készült interview-t olvashatjátok.

 

Melyikőtöknek jutott először eszébe a kiköltözés? 

Szabina:
Igazából már 2017-ben megfogalmazódott az, hogy költözzünk külföldre, hogy ott tanulhassak pszichológiát.

Akkor úgy volt, hogy Kristóf nem fog tanulni, csak dolgozni. Szép lassan fordult át benne az, hogy Ő is ad még egy esélyt felsőoktatási tanulmányainak.

Találtam is angol nyelvű pszichológia szakot Rotterdamban, Hollandiában, viszont ott Kristóf nem talált olyan szakot, ami igazán tetszett volna neki. E mellett a holland nyelvet egyikünk sem beszéli, aminek lettek volna korlátozó hatásai az egyetemen kívüli szociális életünkre. Az angol volt otthon a munkanyelvünk, plusz mivel amúgy is angol nyelven szerettünk volna tanulni, kézen fekvő volt, hogy célozzunk meg angol nyelvterületet.

Kristóf:
Először Kanadára „lőttünk”, de kiderült, hogy ott a tengerentúliak nem kaphatnak diákhitelt, a tandíj viszont túl magas volt nekünk.

Végül idén januárban rajtolt el az „Anglia-projekt”, már csak a városban kellett megegyeznünk...

Fontos volt, hogy maximum akkora népességű várost keressünk, mint Budapest,  így akadtunk rá Anglia második legnagyobb városára, Birminghamre. Innentől már bepörögtek az események.

Szabina:
Szerencsére a Birmingham City University-n megtaláltuk mindketten a tökéletes szakot, az egyetem pedig végtelenül inspirálónak tűnt, úgyhogy nem volt több kérdés, beadtuk a jelentkezésünket. Én Pszichológia alapszakra.

Kristóf:
Én pedig Filmelmélet és Forgatókönyvíró szakra.

img_1588.jpg

 

Mit szólt hozzá a család?

Szabina: A legnehezebb a cicánk itthagyása volt :-) . Sajnos nagyon nehéz helyzetbe kerültünk volna, ha úgy kell lakást keresnünk, hogy kisállat is van velünk. Erre kevés sansz van az egyetemhez közeli helyeken, így végül odaadtuk egy barátunknak, hogy gondját viselje. A következő évre igyekszünk olyan lakást találni, ahova ő is jöhet. Persze a családunk és barátaink is hiányoznak, viszont Birmingham és Budapest 2 óra repülőútra vannak egymástól, az annyira nem vészes, illetve vannak olyan barátaink is, akik már itt kint élnek.

Volt már itthon kialakult karrieretek az indulás előtt?

Kristóf: Igen, én az üzleti világból jövök, Szabina pedig a turizmus-vendéglátásból, több évet dolgoztunk az adott területen mind a ketten.

Mik voltak a legfőbb érvek, amiért Angliát, és azon belül is Birminghamet választottátok?


Szabina: Legfőbb érv valóban az volt, hogy itt találtunk olyan egyetemet, ahol mindketten olyan szakra járhatunk amire igazán szeretnénk. Plusz, hogy Birmingham ugyan úgy nagyváros, mint Budapest, és hihetetlen gyors tempóban fejlődik.

img_3491_copy-min.jpg

Tanultatok valamit korábban Magyarországon?

Kristóf: Mindketten próbálkoztunk, mind a ketten szociálpedagógiát, de egyikünknek sem váltotta be a hozzá fűzött reményeit.
 

Jelenleg mit tanultok és mennyire tetszik a kinti oktatási rendszer? Miben más a kinti képzés, mint a hazai?

Kristóf: Én Film and Screenwriting alapszakon vagyok – első osztály. Az oktatás magas színvonalú, és el is várják a szorgalmat, és azt, hogy ’odatedd magad’ a szemináriumokon. Bevallom, Média tanszék lévén kicsit „lazábbnak” képzeltem, de nem az. Rengeteget kell készülnöm, hétvégén is tanulok, és mellette ott a meló is. Az iskola szuper felszerelt, 0-24-es a könyvtár, lehet laptopot kölcsönözni és van beépített mozi is.

A mi szakunknak egyébként jövőre már fesztivált kell szerveznie az iskolában ( http://www.cine-excess.co.uk/ ), nem véletlenül az egyik fő alapelve az egyetemnek a „Be Involved!”

Szabina: Én pszichológia szakon tanulok, heti 5 nap, napi 8 órában, ebből 4 órát vesz igénybe az előadás és a szeminárium, a maradék 4 óra úgynevezett ’independent study’. Ez utóbbi nagyon tetszik, mert ez abszolút rám bízza, mivel foglalkozom, és hogy hogyan tanulok. Ez alatt azt értem, hogy millió féle forrás a rendelkezésemre áll, amiket az iskola biztosít számomra (pl. online rendszerek, platformok, ahol hozzáférhetek kutatási anyagokhoz). Az egyetem TEDx konferenciákat is szervezett, sokat lehet tanulni belőlük. A tanáraim mind elismert kutatók a saját területükön belül. Nagy részük 30-45 közötti, partneri viszonyra törekednek a diákokkal és rendkívül jól kiépített mentorhálozat van a Psychology Department-en belül.

A diáktársaim pedig a világ különböző részeiről érkeztek, a sokszínűség számomra lenyűgöző.


img_0027_copy-min.JPG

Hogy álltok a munkakereséssel?


Kristóf: Nekem van egy online marketing ügynökségem, így én kintről is dolgozom.


Szabina: Én a nyári időszakokban tervezek dolgozni, ill. a következő félévtől szeretnék ösztöndíjra pályázni.

Milyen terveitek vannak a jövőt illetően? Hazajönnétek, vagy kint maradnátok a képzés elvégzése után?

Kristóf: Szerintem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy vagy itt maradunk, vagy a mastert egy másik országban (pl. USA) fejezzük be. Hogy utána mi lesz? Az rengeteg mindentől függ. Nem akarjuk azt mondani, hogy soha többé nem megyünk haza, de nem érezzük a sürgetést.

Mit tudnátok javasolni az idén jelentkezőknek? 

 
Szabina: Azt javasoljuk, hogy semmiképp ne hezitáljatok, hogy beadjátok a jelentkezéseteket, mert ez az egyetem nemes egyszerűséggel kiváló döntésnek bizonyult!
Az, hogy mire készüljetek, az az adott szaktól is függ, de rengeteget kell itt olvasni és írni. Van itt egy ilyen mondás, hogy „In the UK we ’read for’ our degrees.” Ezt csak megerősíteni tudom.


Kristóf: Igen, nagyon ott van az oktatási rendszer, és remek a tanárok hozzáállása. Tényleg van egy olyan érzésed, hogy minden sessionről okosabban jössz ki! Kitartást kívánunk mindenkinek, aki belevág!

 

Nagyon szépen köszönjük az interview-t!

komment

Tavaly kezdtem, idén egy 10 fős csoportot koordinálok. Interjú Paulusz Balázzsal a UCN-ről

2018. október 10. 09:00 - Kovács Márton

Paulusz Balázs az aalborgi University College of Northern Denmark (UCN) hallgatója, aki egyben az iskola nagykövetévé, majd az iskola nagykövetségének elnökévé is vált. Mindössze egy év tanulást követően középfokon beszéli a dán nyelvet A mai napon vele készítünk interview-t, hogy a dániai életéről, választott szakjáról és előremeneteléről kérdezhessük.

 

  Ha jól emlékszem, 2017-ben kezdted meg a tanulmányaid a UCN- en. Miért pont Dániára esett a választásod?

Igen, tavaly szeptemberben kezdtem.

Őszintén szólva rettenetesen nehéz döntés volt. Gondolkodtam más északi országokban, Magyarországban de Németországban is. A szüleim egyik nap hazajöttek egy barátjuktól, akiktől  hallották milyen az oktatás itt Dániában. Nagyon győzködtek és úgy döntöttem adok neki egy esélyt. Felvettem a kapcsolatot a SCEDA-val, elmentem néhány előadásukra és a végén Dániába jelentkeztem. Emlékszem, hogy megkaptam a felvételi értesítőt a magyarországi egyetemről és a UCN-ről is. Nővérem, szüleim és a barátaim támogattak és ez nagyban hozzájárult, hogy végül most itt tanulok.

pauluszbalazs3.PNG

  Mit gondolsz az országról és a városról?

Az időjáráshoz még mindig nem sikerült hozzászoknom. :D Tapasztalataim alapján a dánok nagyon barátságosak, segítőkészek és szinte mindenki beszél angolul.

Aalborg egy gyönyörű város. Nagyon tetszik a dán építészeti stílus, és a sok street art, amit az épületek oldalán lehet látni.  A Duna mellett nőttem fel, és a fjord sokat segített abban, hogy „otthon” érezzem magam. Az éjszakai élet nagyon intenzív és rengeteg program van szerte a városban minden héten. A kedvencem a naplemente, felülmúlhatatlan látvány. A hegyek nagyon hiányoznak, szívesen elmennék kirándulni valahová, túrázni de sajnos a legmagasabb pont nem éri el a 200m-t.

  Hány magyar diákkal talákoztál Aalborgban? Milyen a viszonyod velük? 

Lehet hogy túlzásnak hangzik, de rengeteg itt a magyar. Főleg a két hetes Employability Camp során talákoztam velük, ami most volt augusztusban az egyetem szervezése által. Tavaly, amikor én jöttem ki, szerintem még kevesebben voltunk, mint idén.

Személy szerint annyira nem járok magyar közösségbe, szeretek embereket megismerni más országokból. Vannak magyar barátaim és összefutok velük hetente, de többet vagyok más nemzetiségű diákokkal. Ott tartok, hogy el kell gondolkodnom beszéd közben, hogy az adott szó hogy van magyarul. Néha kínos mikor a szüleimmel beszélek, és csak egy percig csönd van mert nem jut eszembe a szó magyar megfelelője.

Általában a Jomfru Ane Gade-re járunk kikapcsolódni, ami egy party-utca különféle bárokkal. Persze egy közösen készített ebéd vagy vacsora is teljesen jó lehetőség egy kis összejövetelre.

  A szakod elég egyedi, hiszen az Energy Technology AP képzésre nyertél felvételt. Hogyan született meg a döntés, hogy pont ezzel szeretnél foglalkozni a jövődben, és mi a véleményed szakról?

Otthon energetikai mérnöknek tanultam volna, és itt ez a szak állt a legközelebb hozzá. Olvasva a képzés leírását megtetszett és ezért jelentkeztem erre. Érdekesnek találom az épületenergetikát, az automatizálást, a megújuló energiaforrásokat és azok hasznosítását az élet különböző területein. Nagyon szeretem ezt a szakot, úgy érzem jól választottam. Minden tanárunknak van tapasztalata ezen a téren, és a saját munkájukból hoznak példákat vagy esetleges problémákat, amiket átbeszélünk.

  Nem volt nehéz átállnod a magyar, teoretikusabb oktatás után a Dániában tapasztalható gyakorlatira?

Mindig is jobban tetszett, ha valamit gyakorlati úton tanulok meg, de őszintén szólva kicsit hiányzik a teoretikus tanítás is. Már az első projekteknél előjött a gyakorlati oktatás előnye. Ami nagyon tetszik, az a csoportmunka és a projektek. Nincsen sok vizsgám, egy projektünk van, ami magába foglal minden tantárgyat, ami abban a szemeszterben volt. Legtöbb esetben egy valós problémára kell megoldást találnunk, találkoznunk az érdekelt felekkel (Lakók, gyár alkalmazottak/vezetők…stb.) és egy prezentációt tartani a végső eredményekkel.

  Mik a jövőbeli terveid az AP képzés elvégzése után? 

A terveim a jövőre nézve... Tavaly sajnos megszűnt a top-up programom angol nyelven. Szerencsére a dánt tanulom már egy éve és összesen egy vizsgám hiányzik ahhoz, hogy a tanulmányaimat dánul folytassam tovább.

A következő szemeszterben kell 10hetes gyakorlatot teljesítenem. Remélem itt találok egy céget, de Magyarországra is szívesen visszamennék. A Bachelor-t mindenképpen itt szeretném befejezni a top-up programmal. Utána pedig attól függ, hogy esetleg találok-e egy munkát vagy elmegyek-e mesterképzésre.

 Csupán egyetlen évet végeztél el az iskolából, de máris a nagykövetévé váltál. Hogyan történt ez?

Igazából a csapatnak már egy éve tagja vagyok, de az elnök csak áprilisi óta. Az ok amiért jelentkeztem egy éve talán az egyedüllét volt. Úgy jöttem ki, hogy nem ismertem senkit. Szerencsére jól teljesítettem az interjúk alkalmával és így bevettek a csapatba. Nagyon sokat segítettek mindenben, és ők lettek a második családom.

pauluszbalazs4.PNG

  Mik a jelenlegi felelősségeid ebben a munkakörben?

Jelenleg 10 ember munkájáért vagyok felelős. Programokat szervezünk a diákoknak (Film esték, különböző partik, előadások különböző témákról), de minden más kérdésben is a rendelkezésükre állunk. A nyár alatt nagyon sok diák talált rám a facebookon keresztül és kérdezősködtek az egyetemmel, a várossal, az oktatással, a munkalehetőségekkel kapcsolatban. Különböző rendezvényeken képviselem az egyetemet, előadásokat tartok külföldi diákoknak.

Nagyon sok munkám van benne, de rengeteget is kapok vissza.

  Mi az, amit javasolni tudnál a most külföldi felsőoktatást fontolgatóknak?

Az én példámból kiindulva: Ne félj nekivágni!

Ha van támogatás a hátad mögött semmi rossz nem történhet veled. Nagyon gyorsan lehet barátokra szert tenni, mert nem csak te jössz ki egy idegen országba egyedül tanulni. Könnyebb ismerkedni olyan környezetben, ahol mindenki ugyanazt a cipőt hordja.

Az oktatás nagyszerű, nem fog csalódást okozni. Az angol nyelvtudásod az egekbe szökik, nagyon sok új emberrel találkozol rengeteg más országból. Sosem tudhatod mikor lesz szükséged egy barátra Brazíliában például. ;-)

Nehéz döntés, nem tagadom, az első hónapokban sokat rágódtam, hogy jól döntöttem-e. De most már nem döntenék máshogyan.

Remélem tudtam segíteni ezzel a kis interjúval azoknak akik fontolgatják, hogy külföldön tanuljanak tovább, és köszönöm a lehetőséget a SCEDA-nak is.

 

komment