Paulusz Balázs az aalborgi University College of Northern Denmark (UCN) hallgatója, aki egyben az iskola nagykövetévé, majd az iskola nagykövetségének elnökévé is vált. Mindössze egy év tanulást követően középfokon beszéli a dán nyelvet A mai napon vele készítünk interview-t, hogy a dániai életéről, választott szakjáról és előremeneteléről kérdezhessük.
Ha jól emlékszem, 2017-ben kezdted meg a tanulmányaid a UCN- en. Miért pont Dániára esett a választásod?
Igen, tavaly szeptemberben kezdtem.
Őszintén szólva rettenetesen nehéz döntés volt. Gondolkodtam más északi országokban, Magyarországban de Németországban is. A szüleim egyik nap hazajöttek egy barátjuktól, akiktől hallották milyen az oktatás itt Dániában. Nagyon győzködtek és úgy döntöttem adok neki egy esélyt. Felvettem a kapcsolatot a SCEDA-val, elmentem néhány előadásukra és a végén Dániába jelentkeztem. Emlékszem, hogy megkaptam a felvételi értesítőt a magyarországi egyetemről és a UCN-ről is. Nővérem, szüleim és a barátaim támogattak és ez nagyban hozzájárult, hogy végül most itt tanulok.
Mit gondolsz az országról és a városról?
Az időjáráshoz még mindig nem sikerült hozzászoknom. :D Tapasztalataim alapján a dánok nagyon barátságosak, segítőkészek és szinte mindenki beszél angolul.
Aalborg egy gyönyörű város. Nagyon tetszik a dán építészeti stílus, és a sok street art, amit az épületek oldalán lehet látni. A Duna mellett nőttem fel, és a fjord sokat segített abban, hogy „otthon” érezzem magam. Az éjszakai élet nagyon intenzív és rengeteg program van szerte a városban minden héten. A kedvencem a naplemente, felülmúlhatatlan látvány. A hegyek nagyon hiányoznak, szívesen elmennék kirándulni valahová, túrázni de sajnos a legmagasabb pont nem éri el a 200m-t.
Hány magyar diákkal talákoztál Aalborgban? Milyen a viszonyod velük?
Lehet hogy túlzásnak hangzik, de rengeteg itt a magyar. Főleg a két hetes Employability Camp során talákoztam velük, ami most volt augusztusban az egyetem szervezése által. Tavaly, amikor én jöttem ki, szerintem még kevesebben voltunk, mint idén.
Személy szerint annyira nem járok magyar közösségbe, szeretek embereket megismerni más országokból. Vannak magyar barátaim és összefutok velük hetente, de többet vagyok más nemzetiségű diákokkal. Ott tartok, hogy el kell gondolkodnom beszéd közben, hogy az adott szó hogy van magyarul. Néha kínos mikor a szüleimmel beszélek, és csak egy percig csönd van mert nem jut eszembe a szó magyar megfelelője.
Általában a Jomfru Ane Gade-re járunk kikapcsolódni, ami egy party-utca különféle bárokkal. Persze egy közösen készített ebéd vagy vacsora is teljesen jó lehetőség egy kis összejövetelre.
A szakod elég egyedi, hiszen az Energy Technology AP képzésre nyertél felvételt. Hogyan született meg a döntés, hogy pont ezzel szeretnél foglalkozni a jövődben, és mi a véleményed szakról?
Otthon energetikai mérnöknek tanultam volna, és itt ez a szak állt a legközelebb hozzá. Olvasva a képzés leírását megtetszett és ezért jelentkeztem erre. Érdekesnek találom az épületenergetikát, az automatizálást, a megújuló energiaforrásokat és azok hasznosítását az élet különböző területein. Nagyon szeretem ezt a szakot, úgy érzem jól választottam. Minden tanárunknak van tapasztalata ezen a téren, és a saját munkájukból hoznak példákat vagy esetleges problémákat, amiket átbeszélünk.
Nem volt nehéz átállnod a magyar, teoretikusabb oktatás után a Dániában tapasztalható gyakorlatira?
Mindig is jobban tetszett, ha valamit gyakorlati úton tanulok meg, de őszintén szólva kicsit hiányzik a teoretikus tanítás is. Már az első projekteknél előjött a gyakorlati oktatás előnye. Ami nagyon tetszik, az a csoportmunka és a projektek. Nincsen sok vizsgám, egy projektünk van, ami magába foglal minden tantárgyat, ami abban a szemeszterben volt. Legtöbb esetben egy valós problémára kell megoldást találnunk, találkoznunk az érdekelt felekkel (Lakók, gyár alkalmazottak/vezetők…stb.) és egy prezentációt tartani a végső eredményekkel.
Mik a jövőbeli terveid az AP képzés elvégzése után?
A terveim a jövőre nézve... Tavaly sajnos megszűnt a top-up programom angol nyelven. Szerencsére a dánt tanulom már egy éve és összesen egy vizsgám hiányzik ahhoz, hogy a tanulmányaimat dánul folytassam tovább.
A következő szemeszterben kell 10hetes gyakorlatot teljesítenem. Remélem itt találok egy céget, de Magyarországra is szívesen visszamennék. A Bachelor-t mindenképpen itt szeretném befejezni a top-up programmal. Utána pedig attól függ, hogy esetleg találok-e egy munkát vagy elmegyek-e mesterképzésre.
Csupán egyetlen évet végeztél el az iskolából, de máris a nagykövetévé váltál. Hogyan történt ez?
Igazából a csapatnak már egy éve tagja vagyok, de az elnök csak áprilisi óta. Az ok amiért jelentkeztem egy éve talán az egyedüllét volt. Úgy jöttem ki, hogy nem ismertem senkit. Szerencsére jól teljesítettem az interjúk alkalmával és így bevettek a csapatba. Nagyon sokat segítettek mindenben, és ők lettek a második családom.
Mik a jelenlegi felelősségeid ebben a munkakörben?
Jelenleg 10 ember munkájáért vagyok felelős. Programokat szervezünk a diákoknak (Film esték, különböző partik, előadások különböző témákról), de minden más kérdésben is a rendelkezésükre állunk. A nyár alatt nagyon sok diák talált rám a facebookon keresztül és kérdezősködtek az egyetemmel, a várossal, az oktatással, a munkalehetőségekkel kapcsolatban. Különböző rendezvényeken képviselem az egyetemet, előadásokat tartok külföldi diákoknak.
Nagyon sok munkám van benne, de rengeteget is kapok vissza.
Mi az, amit javasolni tudnál a most külföldi felsőoktatást fontolgatóknak?
Az én példámból kiindulva: Ne félj nekivágni!
Ha van támogatás a hátad mögött semmi rossz nem történhet veled. Nagyon gyorsan lehet barátokra szert tenni, mert nem csak te jössz ki egy idegen országba egyedül tanulni. Könnyebb ismerkedni olyan környezetben, ahol mindenki ugyanazt a cipőt hordja.
Az oktatás nagyszerű, nem fog csalódást okozni. Az angol nyelvtudásod az egekbe szökik, nagyon sok új emberrel találkozol rengeteg más országból. Sosem tudhatod mikor lesz szükséged egy barátra Brazíliában például. ;-)
Nehéz döntés, nem tagadom, az első hónapokban sokat rágódtam, hogy jól döntöttem-e. De most már nem döntenék máshogyan.
Remélem tudtam segíteni ezzel a kis interjúval azoknak akik fontolgatják, hogy külföldön tanuljanak tovább, és köszönöm a lehetőséget a SCEDA-nak is.
